Emlékszem rá, hogy mikor még zöldfülű voltam és hallgattam a Camino-t már megjárt ismerőseim élménybeszámolóit, egy csomó olyan kifejezést hallottam, ami számukra, zarándokok számára természetes volt, nekem viszont abszolút idegennek tűntek. Összeszedtem ezek közül néhányat (bár most már nehezebb, hiszen számomra is kedves ismerősökké váltak). Odalent kommentben nyugodtan dobjátok be, ha valami még eszetekbe jut.

(két: saját forrás - szőlő napfelkeltével)

Alapfogalmak:

albergue (refugio, hospedaje): zarándokszállás, ahol majd az éjszakáidat fogod tölteni. Általában 4 - (két emeletes ágy, ritka, leginkább egyházi, donation szállásokon jellemző) 200 férőhelyes hálótermet jelöl, közös fürdőszobával, konyhával, kerttel vagy udvarral. Kimondottan a zarándokokra vannak berendezkedve és az útleveled (zarándok) lesz a "beugród", amit minden becsekkolás alkalmával be kell mutatnod és kapsz bele pecsétet is. Az ágy ára attól függ, hogy egyházi vagy önkormányzati a szállás. De átlagban 10-18 Euróval számolhatsz. Természetesen, ha nyugodtan szeretnél aludni, vehetsz ki szobát is egy hotelben, de az 25-30 eurónál kezdődik.

donation: ez azokat az egyházi zarándokszállásokat jelöli, ahol magad döntheted el, hogy mennyit szánsz az adott szállásra, tehát adománnyal támogatod az egyházat az ágyadért cserébe. Általánosságban azért elmondható, hogy 8-10 eurónál kevesebbet nem "illik" adni, ha megengedheted magadnak, sőt, vannak olyan donation albergue-k, ahol erre fel is hívják a figyelmedet.

albergue municipal:  ez a kifejezés az önkormányzatiak szállásokat jelöli, ahol általában 40-60-80 fős hálótermek vannak (bár van kivételek),  8-12 euró körül mozog az ágy ára egy éjszakára ezeken a szállásokon. 

(kép: saját forrás: albergue-k színes variációi)

hospitalero: ők a "házigazdák" a zarándokszállásokon, sokszor egyházi személyek (pl apácák) vagy éppen önkéntesek.

peregrino/peregrina: a zarándok, az-az te.

Buen Camino!: ezt ezerszer fogod hallani és mondani (én nem untam meg, mindig melegséggel, az összetartozás
érzésével töltött el) a zarándoktársaidnak és mondja majd neked a kocsmáros, a szállásadód, a pap meg a macskás néni a világi végi kisfaluban. Egyszerűen annyit jelent "jó utat", de a Camino alatt egészen más jelentéssel bír.

Agua potable / Agua no potable: ivóvíz/nem ivóvíz. Szinte minden három házas faluban van kút, amin áthalad a
Camino útvonala, de érdemes figyelni, hogy melyikből lehet inni és melyikből nem.

Az El Caminon egyszerűen nem lehet elveszetté válni, nincs olyan, hogy valamire nincs megoldás és általánosságban elmondható, hogy az Út mindent megad, amire a zarándoknak szüksége van. Annyi szeretet
és empátia szorult a zarándoktársakba, a helyiekbe és a szállásadókba, hogy az Úton nagyjából semmitől nem kell tartanod. De van néhány hasznos infó, amivel érdemes tisztában lenni:

pecsétek: napi egy, az utolsó 100 km-n napi kettő. Pecsétet kb bárhol kérhetsz, az éttermekben, szuvenírboltokban, templomokban, sőt, néha magán házaknál is van belőlük. Érdemes kettőt vinned magaddal (bár félúton venni is fogsz tudni), mert egyben nem "fogsz elférni".

albergue etikett: amint a szállásra érsz első dolgod a cipőd levétele; nem megyünk cipővel a hálóterembe (nyugi,
nem lopja el senki). Táska le és irány a zuhany: nem bűzölgünk a mellettünk lévőnek. Este 21:00-22:00 után lámpa-oltás van és ilyenkor már nem illik pakolni, matatni, csörögni, ez a pihenés ideje, reggel ugyanis 8:00-ig el kell hagyni a legtöbb szállást.. Reggel, ha lehet, akkor csak öltözünk, elpakoljuk a hálózsákot és megyünk. Ha korábban kelsz, mint a többiek, akkor a fejlámpád piros fénye mellett pakolj. Hálóteremben nem telefonálunk és nem eszünk napközben sem, hiszen sokan délután is pihennének, aludnának és nagy valószínűséggel önkéntes fog utánunk takarítani, így nem gyártjuk neki a kupit.

ágyi poloska: lehet, de nem jellemző. A legtöbb szálláson papírlepedőt és párnahuzatot adnak, így könnyen elkerülhetőek az apró dögök. Ha a saját hálózsákodban alszol, akkor kb 0 % az esélye, hogy találkozol velük. Én sajnos voltam olyan bátor, hogy egyszer egy szálláson lusta voltam előtúrni a hálózsákot és az ott felajánlott jó meleg pokrócok közül az egyiket dobtam magamra így közelebbi ismeretséget kötöttem az aprónéppel, mint szerettem volna. A csípésük kellemetlen, de miután másnap a cuccaimat magas hőfokon kimostam és szárítógépben "hőkezeltem", többet nem találkoztam velük.

templomba járás: hogy muszáj-e? Nem, de nem fogod megbánni. A miséket spanyolul celebráják, de szinte
minden faluban a végén megáldják a zarándokokat (általában angolul) és van lehetőség a saját nyelveden imádkoznod a társaiddal. Megható és megérinti az embert akkor is, ha nem hívő.

kp vagy bankkártya: kp. A nagyvárosokban (Pamplona, Burgos, stb) van bankautomata és ezeken a helyeken
nagyjából lehet is mindenhol kártyával fizetni. Viszont a kisvárosokban a zarándokszállások 80%-a kp-s, a boltokban se lehet sok helyen kártyával fizetni és ahol igen, ott is általában csak 10 euró felett.

kivel fogsz találkozni az Úton: időssel, fiatallal, kereszténnyel, buddhistával, pogánnyal, házasokkal, özvegyekkel,
melegekkel, párokkal, baráti társaságokkal, Új-Zélandtól Tájföldig bármilyen nemzet szülöttjével. A zarándokok
összetétele nagyon-nagyon színes, de van ami közös bennük: kedves, segítőkész, barátságos emberek, akik tudják, hogy mit jelent a privát tér fogalma, de sosem mennek el melletted egy-két kedves szó nélkül

milyen a zarándok menü: röviden olcsó és egész finom. Leves, főétel, desszert. Általában mindhárom esetben van 2-3 opció, amiből lehet választani, az egyik szinte mindig vegetáriánus, így ne tartson vissza az Úttól, ha nem vagy húsveő gondolnak rád is. Az adagok nem hatalmasak, de jól lehet velük lakni és döntő többségében egészen finomak. Az ára általában 12-18 euró körül mozog. amiben benne van egy üveg bor vagy víz is, a legtöbb helyen.

(kép: saját forrás - egy átlagon felüli zarándokmenü - 15 euróért)

mit fogok enni napközben: éhen halni semmiképpen nem fogsz, maga az Út is etet (én ősszel indultam, mindenhol érett a füge, az alma, a szőlő - és a mondás szerint a zarándok ajándéka, amit útközben talál, és annyit ehet, amennyi az éhségét csillapítja - csak ne arasd le a fél ültetvényt), ráadásul számtalan donation lakoma is vár útközben, ahol finomságokat hagynak a helyiek a zarándokoknak az Út mentén, te pedig annyival "jutalmazod" ezt, amennyivel gondolod. Sőt, ha két falu túl messze (5+ km) van egymástól, akkor fogsz találkozni teljesen random helyeken food truck-okkal, ahol tudsz venni enni-inni, megpihenni. Egyébként pedig a lehető legváratlanabb helyeken lesznek kaja és kóla automaták is. Kisbolt viszont nincs minden faluban, így érdemes kicsit előre gondolkozni. 

(kép: saját forrás - donation-os finomságoktól a food truckon és a közös vacsorán át az automatákig)

szieszta: az egyetlen dolog az Úton, ami bosszantani fog néha magyar létedre, ahol ismeretlen ez a fogalom. Mert mire jól elfáradva beérsz az adott napi célállomásodra, elfoglalod az ágyad, tusolsz és mennél enni, na addigra éppen szieszta idő lesz. Szóval érdemes napközben is eszegetni, hogy a vacsora időig kihúzd valahogy, mert általában 14:00-17:00 között a fű se nő Spanyolországban.

foglaljak előre szállást: erről mindenki máshogy vélekedik. Ha biztosra arasz menni, akkor igen, előző nap foglalj a következő napra szállást (telefonon). Viszont ez behatárolja, hogy másnap mennyit fogsz menni. Én a 35 nap alatt kb 10x foglaltam előre, többségében korán indultam és kényelmes tempóban odaértem 14:00-15:00 körül az adott napi végpontomhoz. Vagy éppen oda, ahol elfáradtam. Vagy megálltam ott, ahova szétázva érkeztem. Vagy éppen abban a faluban, ami megtetszett. Sosem maradtam szállás nélkül és sosem kellett magánszállásra sem mennem. De ha lassan mész, vagy nagyon sokat, tehát 17:00 vagy utána érsz "célba", akkor érdemes előre foglalni, mert addigra már kevesebb a hely és ha valóban elfogy (kis falvakban azért megesik), akkor adott esetben lehet, hogy +5 vagy 10 km-t kell menned, hogy legyen hol aludnod.

(kép: saját forrás - 15 eurós zarándokszállás kertje)

vadkemping: nem. Sok a rendőrrel fogsz találkozni, akik egyébként végtelenül barátságosak és segítőkészek, de a vadkempinget nem pártolják, bizonyos tartományokban tilos és komolyan büntetik is.

kóborkutyák és mérges kígyók, pókok, vámpírok, zombik és társaik: nem, nem és nem. A Camino útvonalán nem jellemző semmilyen olyan létforma, ami az életere akarna törni. Kóborkutyák valóban vannak amúgy, bár nem kóborok, szimplán a tanyák mentén nem kerítés. Jönnek, ugatnak. Ha van nálad túrabot, távol tudod őket tartani, Ha társaságban vagy, nem is fognak piszkálni.